Az utolsó érzésig. '

*

-Cait hol van már megint? - dühöngött az osztályfőnöke a teremben.
-Nem tudjuk. Biztosan elaludt. - felelte az osztály.
És ezzel a lendülettel folytatódott az óra, és az egész nap. Bár mély nyomot nem nagyon hagyott az osztálytársaiban, mégis észrevették, hogy valami más. Mintha valami hiányozna bizonyos időközönként. Nincsen, aki pénzt kérjen még a pizzához, aki rágót kunyizzon, aki cigiért keresse fel a másikat, aki leckét másoljon szünetekben, aki felfeküdjön a padra. Mindezek a kis apróságok - amiket értelmetlenségeknek is nevezhetünk - hiányoztak a napból. Cait nagyon jól tudta, hogy nem bírják a többiek, vagy ha bírják is, az csak látszat. Nagyon kevés ember volt, aki igaz barátja volt neki. Mégis összetartottak annak ellenére, hogy bizonyos ellentétek mindig vitáztak, és kisebb-nagyobb szócsatákba keveredtek, mindennek elmondták a másikat. Ehhez képest ha valaki rosszat tett, bajban volt, azonnal a segítségére siettek, megvédték. Szinte a legjobb osztály volt az évfolyamban, Cait mégsem szerette. Legalábbis nem mindenkit.
Dotty sétált fel és alá a folyosón. Nem tudta elképzelni, hogy vajon most megint miért késik ez a lány. Mindig bajban van... vagy elaludt, nem tudom - gondolta magában. De egyet biztosan tudott: fel kell hívnia, és meg kell tudnia, hogy most hol van és mit csinál. Mit kell az osztályfőnöknek mondania stb. Telefonját elővette, kikereste Cait számát és tárcsázta. Jó ideig kicsöngött, majd egy sípszó hallatszott. Nem vette fel. Visszarakta telefonját a zsebébe, és gondolta, hogy ha nem Caitől kérdezi meg, hogy hol van, akkor valamelyik másik közeli barátjától. El is kezdte a keresést.
-Anderwt nem láttátok? - kérdezte a lányoktól Dotty
-Nem, de biztos Charlottel van, mint általában. Ő meg mindig a büfében szokott lenni. Nézd meg ott! - válaszolt a nagyobb termetű lány a három közül. Veronica volt az. Igazából az egész osztályból ő volt a legnagyobb termetű, de a többség igyekezett, hogy jól érezze magát, és alkalmazkodott hozzá. A kisebbség pedig kigúnyolta. De nem is nagyon foglalkozott a gúnyolódásokkal, hiszen tudta, hogy csak a gyerekek viselkednek így.
Dotty irányát a büfé fele vette. Meglátta már messziről Andrew szőke haját.
-Szia And'! Nem tudsz valamit Caitről? Mármint hogy miért nincsen ma, vagy jön-e még?
-Nem, nem beszéltem vele. Nem szól hozzám, megint megsértődött. De nem tudom, hogy most megint miért.
-Hát biztos csináltál valamit. Ok nélkül nem haragszik senkire.
-Tudom, de majd úgyis kibékülünk. Majd szólok azért, ha tudok róla valamit, rendben?
-Oké, köszi - mondta Dotty, majd határozott léptekkel elindult a másik osztály terme felé, de közben becsöngettek, így nem volt alkalma ahhoz, hogy megkérdezze a Rocker Csapatot. Majd máskor; - gondolta - biztosan nem történhetett vele olyan nagy dolog, vagy ha igen, akkor biztosan szólt volna vagy nekem, vagy másnak.

*

Cait nem akarta elhinni amit hallott. Chris azért dobta volna ki? Más lány miatt? Lehetetlen - gondolta. Nem úgy ismeri őt, mintha ilyet tenne bárkivel is. Végül azzal nyugtatta meg magát, hogy a lány biztosan csak azért mondta, hogy felidegesítse, vagy elvegye a kedvét Christől.
-Miért hinnék én neked? Nem is ismerlek, és te sem ismersz engem. Lehet, hogy látásból, hallásból. De személyesen nem.
-Ez igaz. De gondoltam jó lesz, ha tudod, hogy mi az igazság mielőtt mástól tudnád meg. - a lány válasza eléggé határozottnak, és egyben megfélemlítőnek hangzott.
Abban reménykedett, hogy ez csak egy vicc, és körülnézett, hogy hol lehet a kandi-kamera. Rá kellett jönnie, hogy ez a valóság, és a valóságban nincsen semmilyen kamera. Nincs, ami felvenné a szép pillanatokat, és az idő múlásával a pillanat eltűnik, akkor az emléke maradjon meg, amit vissza tudjon nézni. Bár az nem lenne ugyan az. Nézni és átélni bizonyos dolgokat nem ugyan az.
Mindenesetre Cait meg akarta őrizni higgadtságát, amit amúgy is könnyen el tudott veszíteni.
-Egy idegen csaj, aki azt hiszi, hogy ismeri az embereket és azoknak a problémáiból kiindulva határozza meg őket. Tudja, hogy min mehetnek keresztül, hogy mit éreznek. Aztán egyszer csak azt állítja, hogy a volt barátoddal jár, aki iránt még kötődsz. Teljesen h i h e t ő az egész.
-Ha akarod elhiszed, ha nem, akkor nem. De jegyezd meg, én szóltam!
Majd hátat fordított neki a lány, és elsétált.