1 hónap telt el a szakításuk óta, de ő azóta nem volt képes ránézni más fiúra. Volt egy-két olyan, akit megnézett, de semmi más. Meg ha rá is néz más fiúra, nem változik semmi. Nem változik meg az érzése Chris iránt. Akkoriban még úgy hitte, hogy Chris volt az egyetlen aki boldoggá teheti, ha már Justin nem tartott rá igényt. És ekkor ismét eszébe jutott Justin. Arra gondolt, hogy most ha még beszélnének, és megint olyan jóba lennének, - barátként - akkor meg tudná vele beszélni, meg tudná vigasztalni, elfelejtené. És tessék... megint az érzés, hogy Chris kell neki. Nem tud dönteni. Két embert szeretett egyszerre.
-Képtelenség... - gondolta magában - hogy lehet, hogy egyetlen egy lány, két különböző fiút szeret? Két különböző férfi, akik különböző érzéseket éreznek iránta. Bár nem tudta pontosan, hogy melyik fiú mit akar tőle, mit éreznek... nem tudta, hogy mit tegyen. Justinnak már rég semmi köze Caithez, Chris pedig nem akar vele beszélni - dilemmában volt.
-Mégis miért kéne nekem bármelyik exemmel beszélnem? - tette fel magának a kérdést. De amint feltette, már jött is rá a válasz: mert szereted őket. Egy belső hang volt. Egy hang, ami mindvégig elkísérte, de nem mindig hallotta a kiabálásait, tanácsait, döntéseit. Ezt mondjuk eddig is értette, hogy szereti őket, de miért pont most? Miért pont most kellett meghallania a 'belső hangot'?
Csörgött az óra. 6 óra. Cait semmit nem aludt. Amióta Chris szakított vele, azóta rossz irányba ment. Bulizott, ivott, drogozott. Nem tudta feldolgozni, nem akarta elhinni, el akart menekülni. És amit a legjobban akart: el akarta felejteni.
De tudta jól, - amit mindenki tud - hogy soha nem igaz, hogy elfelejtheted. Meg sem próbálta. Minden egyes nap felidézte az együtt töltött pillanatokat, este maga mellé képzelte, sírt egész éjjel. Magában tartotta a fájdalmat, de nem tudta elengedni a múltat, az emlékét. Inkább hagyta, hogy fájjon... csendben.
-Képtelenség... - gondolta magában - hogy lehet, hogy egyetlen egy lány, két különböző fiút szeret? Két különböző férfi, akik különböző érzéseket éreznek iránta. Bár nem tudta pontosan, hogy melyik fiú mit akar tőle, mit éreznek... nem tudta, hogy mit tegyen. Justinnak már rég semmi köze Caithez, Chris pedig nem akar vele beszélni - dilemmában volt.
-Mégis miért kéne nekem bármelyik exemmel beszélnem? - tette fel magának a kérdést. De amint feltette, már jött is rá a válasz: mert szereted őket. Egy belső hang volt. Egy hang, ami mindvégig elkísérte, de nem mindig hallotta a kiabálásait, tanácsait, döntéseit. Ezt mondjuk eddig is értette, hogy szereti őket, de miért pont most? Miért pont most kellett meghallania a 'belső hangot'?
Csörgött az óra. 6 óra. Cait semmit nem aludt. Amióta Chris szakított vele, azóta rossz irányba ment. Bulizott, ivott, drogozott. Nem tudta feldolgozni, nem akarta elhinni, el akart menekülni. És amit a legjobban akart: el akarta felejteni.
De tudta jól, - amit mindenki tud - hogy soha nem igaz, hogy elfelejtheted. Meg sem próbálta. Minden egyes nap felidézte az együtt töltött pillanatokat, este maga mellé képzelte, sírt egész éjjel. Magában tartotta a fájdalmat, de nem tudta elengedni a múltat, az emlékét. Inkább hagyta, hogy fájjon... csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése