-Köszönöm, hogy ott csövelhettem nálatok! - mondta Vitt', majd az ellenkező irányba indult. Cait ment tovább, amíg oda nem ért az iskolája elé, de már látta, hogy valaminek történnie kellett, mivel sokkal többen gyűltek kint most reggel, mint általában.
-Mi ez a sok ember? - kérdezte Caitlyn hangosan.
-Ma van az iskola farsang, mindenki korábban bejött, hogy órákon díszíthessen, berendezze a termeket - mondta egy hatodikos fiú.
7:30 - a portás engedte be a felső tagozatos diákokat. Észrevette Caitlynt.
-Elnézést, te vagy Caitlyn, a ballagós A-ból?
-Igen, miért?
-Egy fiatalember keresett téged.
-Hogy hívják? - kérdezte meglepődötten.
-Justin. Megkért, hogy szóljak, hogy keresett téged. Azt mondta, hogy tudni fogod, hogy ki.
-Rendben... köszönöm. - mondta, majd remegő léptekkel lépett be az iskolába.
Nem... Ez képtelenség. Annyi idő után, annyi szenvedés után pont most tűnik fel. Pont most, amikor talán van esélyem arra, hogy az életemet rendbe tegyem másvalaki segítségével. Erre idejön, hogy tönkretegyen mindent... újból. Túl régóta ismerem, hogy tudjam, nem képes elviselni a boldogságomat. Ha csak egy percnyire is engedek annak, hogy boldog legyek, és megfeledkezzek róla, ő ott terem, és elintézi, hogy ne felejtsem el. Mint egy szellem, aki kísért, hogy ne feledjem, hogy lássam, hogy szeressem. - gondolta magában.
Eközben a barátnője, Dotty jött felé.
-Dotty, van egy perced? - kérdezte Cait.
-Több is. Na mondjad.
-Justin itt volt a suliban.
-Minek? - kérdezte érdeklődve Dotty.
-Nem tudom. Csak annyit, hogy a portásnak annyit mondott, hogy Ő keres, és hogy majd tudni fogom, hogy ki az...
-Miért jönne ide? Lehet, hogy egy másik Justin jött ide.
-Aki pont engem keres? Pont akkor, amikor eldöntöm, hogy a nevét sem akarom hallani?
-Szerintem ez csak véletlen. Nem tudom. Hiszen nem is beszéltek, csak havonta egyszer-kétszer. Akkor miért jönne ide?
-Ha én azt tudnám Dotty. Csak nem tudom, hogy meddig akarja ezt játszani velem. Örökké nem akarom szeretni. Inkább tudomást sem akarok róla venni, csak elfelejteni. Érted? Ha pedig akar valamit még tőlem, akkor hagyja ott Noyát, és jöjjön vissza, de ne játsszon velem. Én nem egy játék vagyok, amit kedvére irányíthat. Hiába kerülöm, ha egyszer észreveszi a hanyagolásomat felé, akkor azon nyomban jön, hogy összekavarjon mindent. Most lenne esélyem a boldogságra. Most!
-Értem. Csak tudod, az a helyzet - kezdte magyarázni Dotty - ha eldöntötted, hogy semmibe veszed, akkor ahhoz akaraterő is kell. Nem az életet vagy Istent kell várni, hogy cselekedjen, hanem magadnak kell. És ez mind azért történik, mert még fontos számodra. Hagyod, hogy hatalma legyen feletted, mert tudja, hogy szereted.
-Én nem akarom szeretni, de az érzéseim ellen nem tehetek semmit. Tehetetlen vagyok, és így továbbra is hatalma lesz felettem, amíg élek, és soha nem fogok tudni majd a következő kapcsolatomra figyelni, ha közben ő folyton akkor jön, amikor megfeledkeztem róla. - próbálta megmagyarázni Cait, de még ő sem hitte el, amit mondott, nemhogy Dotty. Így hát feladta a próbálkozást, a hitegetést, és inkább nem fűzött már semmit a témához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése